Büdös Jani, kinek hivatalos, születésekor megkapott nevét talán csak a régesrég elhagyott személyi igazolványa tudná csak megmondani, Zala megye székhelyének egyik oszlopos lakója. Az egyik hatalmas lakótelep megrendíthetetlen épületóriásainak egyikében él, dauerolt hajú, már évtizedek óta őszülő édesanyjával. Felismerhető, s az évek során mindig is felismerhető volt kendőjéről, melyet kalózosan köt fejére. Valószínűleg Jack Sparrow stylist szakembere is Janitól vette a design ötletét, s őt ezért nem fizette meg, a macska rúgja meg! Becenevének kialakulására két magyarázat lehetséges, melyek közül senki sem tudja, melyik a valós:

A: mert nem fürdik, s emiatt büdös szegény

B: mert, bár a fürdés napi rutinját nem veti meg, izzadságmirigyeinek produkciója felülírja annak hatását.

Büdös Jani édesanyja, nevezzük Maminak, évek óta Édesapám zöldség-gyümölcs boltjának egyik törzsvásárlója volt. A Janival való ismeretségre úgy sikerült szert tennie, hogy Jani állandóan a zöldséges melletti kocsma teraszáról könyökölt és édesanyja bevásárlási procedúráit instruálta. Később már, némi italért s aprópénzért cserébe már Édesapám egyik jobb lábujjává vált (persze csak átvitt értelemben), már önnön intrinzik motivációjának hatására emelgette a káposztás ládákat:

-Főnök, ki akarok combosodni kicsit.

Később már úgy hozta az élet, hogy Édesapám gerincbetegségének idején Büdös Jani családunk autószerelő műhelyének területére tévedt. Innentől pedig édesapám bal lábujja is lett (szintén átvitt értelemben), hiszen lelkesen elvégezte a műhely körüli takarítási, rendrakási munkálatokat, némi ételért, alkoholért vagy aprópénzért. Azonban, egy idő után, egyre több szerszám tűnt el édesapám rezidenciájáról. S Jani egyszer csak elé állt:

- Főnök! Van neked egy ajánlatom! Egy haveromtól szereztem ezeket a szerszámokat. Olcsóért ELADOM neked.

Édesapám pedig csak nevetett. A szerszámai pedig azóta biztonságban hevernek-újra- helyükön.

 A következő bejegyzések olyan történeteket énekelnek meg, amelyek bátran kapcsolhatóak lennének a Balázs Béla autentikus valóságához, ám mégsem tehetem, hogy ne mondjam el az igazat: bizony máshol történtek.

Első sziporkánk a Tatabányai vasútállomáshoz köthető. Itt találkoztunk egy furcsa hangon motyorgó, korántsem bájos öreg úrral. Egyik kedves munkatársammal vártuk azt a vasparipát, ami tovább repített minket később Budapest felé. Az úriember helyet foglalt mellettünk s azt mondta:

-A nagynéném temetésére megyek Tolna megyébe. Tudják, hol van Tolna megye?

-Igen, tudjuk- csapott meg elkeseredésének átható szaga bennünket.

- Csak a déli pályaudvaron szeretnék egy kávét meginni, ahhoz kellene egy kevés apró.

Ekkor lettünk figyelmesek arra a két centiméter hosszú testüreg-váladékra, amely a tavaszi szélben vígan rugdalódzott orrlyukán ki-kilesve.

-Adhatunk egy zsebkendőt?- kérdezte roppant empatikus kolléganőm, miközben én, galád, el sem próbáltam kendőzni az abszurd helyzet miatti nevetésemet.

- Köszönöm. Meghalt az unokahúgom. Temetésre megyek Tolna megyébe (remélem figyelünk- a szerk.)- S ezzel a lendülettel kezében csörrent hatvan forint apró, s hatalmas tüdőkapacitásának és egy korántsem étvágygerjesztő hangnak köszönhetően orrtartalma újra a helyén volt, s nem láttuk többé. Az úriember pedig felpattant, s mi újra kaptunk levegőt.

 Egy szerdai este örömködve indultam a Tűzoltó utcai kisbolt felé, hogy azután belevethessem magam a hosszú hétvége előtti éjszakai zsongásba. Mikor már kifelé tartottam lakóépületemből, ismerős dallamra lettem figyelmes:

https://www.youtube.com/watch?v=GnBYdUXi3Eg

Ez egy jólszituált mercédesz márkajelzésű járműből szólt. Bár a sofőr nem tartózkodott a helyszínen, az Áldomás kocsma előtt, az autó mellett vígan ropta a zenére egy kevéssé jólszituált úriember. Mikor meglátta, hogy teli arccal vigadok a performanszon, megpördült tengelye körül.

Kedves Vidám Idegen, köszönöm a show-t. Egy percre a megasztárban éreztem magam ;)

 Egy kedves ismerősöm a mai nap folyamán tudatta velem bájos történetét.

A Nagyvárad téren vele is csevelybe keveredett egy aluljáróbéli fess úriember. Mindennek oka a huszonnégyes volt, ami a bosszantó zebrán való gyalogosátkelés-jelenség miatt megállt. Pont a megálló előtt. Ismerjük az érzést, főleg ha rutinos bkv-fogyasztóként sietős a dolgunk. Nos, valószínűleg emberünk is sietett...A dialógus valahogy így zajlott, ismerősöm elmesélése alapján:

- Ez megállt.- mondta az idegen

- Igen, meg.- somolygott ismerősöm

- Nem jön, mert lusta!

A nyúlfarknyi affér elgondolkoztatott, s ambivalens érzelmeket keltett bennem.

Egyrészt, innen látható, hogy nem vagyok kiválasztott, akivel a Kerület teremtményei speciális módon, hatékonyan kommunikálnak. Ez kissé megrendít.

Azonban, jediségem nem léte még nem zárja ki a tényt, hogy igenis velem osztják meg az erre tévedők tapasztalataikat a környékkel kapcsolatosan: tehát elosztó lettem. Rezonőr, ki az ügyes-bajos történeteket a publikum elé tárja. Vajon ez is jár némi kiválasztottság-érzéssel? Majd csak kiderül...

 Nem is szaporítanám a szót oly megszokott barokkos körmondat-retteneteim ragozásával:

Beköszöntött a tavasz a Balázs Béla utcába!

Ám ennek nem a kedves Sötét Lovag (remélem emlékszünk a majdnem-szerenádos afférra)éjjelenként magányos hölgyeket felébresztő utcai monológja az egyetlen jele. Nem is az a fontos, hogy újdonsült fiatal gyermekek görkorcsolyáznak a kisbolt előtt.

Hanem a legnagyobb hír kétségkívül emez: megjelent a köz előtt Csövi Mami, aki, árnyékát meglátó medvebocsként, nem bújt vissza az odúba. Sőt mi több, elképesztő fejlődésen ment keresztül: nem, hogy nem áll meg a kisbolt előtti kukánál, el is megy ez előtt! Azonban a hab a tortán: BEMEGY a boltba! Tehát üzletelni szeretne odabent.

Outfitje is finomodott némiképp: az őszi-téli trend ugyebár az egykoron lilás-mályvás színt magára öltő melegítő volt. Ma azonban khaki nadrágban és sötétkék pulcsiban pompázott. Tényleg nagy örömömre szolgál ez az egész megújulás, úgyhogy ezúton gratulálok: Kedves Csövi Mami, le a kalappal, látszik, hogy valami elindult!

 Stílusomtól eltérően, vagy inkább stílusomhoz képest újszerűen, szándékosan adtam eme flinces-flancos, külföldi szókapcsolatot jelen bejegyzésem címéül. Ugyanis, arra kívántam ezzel utalni, hogy bizony Budapest, mely nem mellesleg kedves áreánknak helyet adó földrajzi nevezetesség, bármilyen nagyvárossal felveszi a versenyt. Miben is? Hát az állandó nyüzsgésben, amely a IX. kerület utcácskáit oly' bájosan belengi.

Azért jutott eszembe a fenti megállapítás, mert a minap egy kisebb, ámde hazai viszonylatban jelentős városban tettem egy rövid látogatást. Nyilván, furcsa dolgokat lát az ember mindenütt, de hát korántsem hasonlíthatom eme igazán humoros jelenségek összességéhez, mint ami a BalázsBéla környékét jellemzi.

Ma is megtörtént például, hogy hazafelé bandukoltam az éjjeli Nagyvárad téri metrómegállóban, a köznapi szóhasználatban csak "nyócker" városrészből. Itt él ugyanis egyik kedves ismerősöm, akit a pesti éjszakában sokszor csak Orsós Brigittaként ismernek azok a bárgyú lelkek, akiknek eme sejtelmes hölgy nem fedi fel valódi személyazonosságát.

A fontos intermezzó után rátérek a lényegre tehát. Hazafelé bandukolásom során, a Nagyvárad Téri lépcsőkön (mert hát itt nincs ám mozgólépcső! Odafigyel a BKV a Heim Pál Kórházba érkező lázas kis lelkecskék egészségére: ha már kórházba jönnek, legalább mozogjanak kicsit, később lesz szívinfarktusuk...ha pedig valaki mankóval érkezik, hát neki pedig az akaraterejét eddzik...) felfelé harcolva magamat lettem figyelmes egy úriemberre, akit egy fess biztonsági szolgálatos férfiú kísért ki a metró területéről. Éppen féltékenykedni kezdtem volna, hogy nekem miért nem jár ilyen ellátás, mikor láttam, hogy a férfiú illuminált állapotban közli a szomorú tényt:

-Fel foglak jelenteni!

A villamosmegállóban egy vadidegen hölgynek panaszolta ingerült állapotban, hogy őt nem engedték a metróval közlekedni, alkoholos befolyásoltságára hivatkozva. Mikor a hölgy erre semmi okosat nem tudott/akart mondani, az emberünk égbe emelt tekintettel közölte:

Feljelentelek g$ciiii! Az országgyűlésen! De nem csak téged, hanem az egész Orbán Viktort! (legjobb hely erre az országgyűlés- a szerk.)

Mikor az éppen induló villamos sofőrje elé állva (remélem, a kedves olvasó érzi a kaszkadőrjelenetben az adrenalin bombát) kérdezte a jármű vezetőjét a történtekről, s ő sem tudott válasszal szolgálni, a másik sínre szaladván, ugyancsak égbe kiáltva tette fel a kérdést:

- De akkor most hogyan tudok hazamenni?!

 Manapság furcsa szerzeteket látni a huszonnégyes villamoson: feltűntek a közterületfenntartók s ellenőr bajtársaik. Hiába, ez a vonal sem a régi már...

Egyik roppant érdekfeszítő utam során egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik egyén a fenti outgroupok valamelyikéből odalép egy úriemberhez: "Jegyeket, bérleteket"!

A kolléga először a "vak volnék" cselhez folyamodott: fülében fülhallgatóval mereven maga elé bámult. Mikor a hatóság meglengette integetőizmait orra előtt, akkor jött a "Süket volnék" figura: az utas ránézett az inspekció vezetőjére, tágra nyitott szemmel tette szét kezeit: semmit sem ért az egészből...

Eddig tartott az ellenőr türelme, ő a jól bevált mozdulatsor segítségével elővette nyomtatványát, amire a megbüntetendők adatai kerülnek felrovásra:

-Neve? 

-Horváth Béla

- Születési helye?

- ŐŐŐŐ.... Miksolc

- Anyja neve?

- Horváth (micsoda véletlen- a szerk.) Mária

- Hol lakik?

- Őőőőő...Andrássy út tizenkettő.

A törvény embere békésen feljegyzett mindent, s csak ennyit mondott:

- Máskor tanulja meg az adatokat, mielőtt bediktálja. Csekket kér, vagy most fizet?

 SOS tudósítanom kell a tornácom alatt történő eseményekről:

Az imént egy mediterrán haj,-és testszőrzettel rendelkező úriember szúrt ki magának, miközben a jól ismert autómosó bejáratánál egy zacskóval szerzett magának módfeletti boldogságot, s én ezalatt a teraszon tevékenykedtem. 

Jelenleg ott tartunk, hogy Cilu becenévvel vagyok illetve (ezt a magyar nyelvtani szerkezetet a németet és angolt tanulók figyelmébe ajánlom: ilyen csak ezen idegennyelveken létezik:P), s meg vagyok hívva egy kávéra. Rendes, jól nevelt úrilány lévén nem fogadtam el a meghívást, azonban nagyon örültem neki.

Hasonló kellemes élményeket kívánok minden kedves olvasómnak erre a napra. Most folytatnom kell az enyelgést, hátha szerenádot is kapok.

 Hol máshol, mint a Nagyvárad téren, a villamosra várva volt szerencsém figyelő tekintetemmel végig kísérni egy csöpp család mozgalmas életét.

Szereplők: Anya, Dzsenifer (kb. 4 éves), nem megnevezett kisfiú (kb. 3 éves, nevezzük Rikárdónak)

A kisgyermekek élénken vitáznak, miközben Anya révatagon cigarettafüstöt fúj Rikárdó feje fölött az éterbe. Mikor számára valami nemtetszőt jegyez meg az egyetlen hím a csapatban, udvariasan csitítja: "kussojjá!"

Ekkor Dzsenifer explorációs szükségleteit igyekszik kielégíteni, elindul lefelé a lépcsők tömkelegén át. Rikárdó felettébb mulattatónak tartja, hogy kissé megijeszti nővérét: két tenyerét a kislány hátára helyezve erőhatást fejt ki rá: ő pedig elindul a lejtőn. Bár nem esett le, nagy volt az ijedtség Anya részéről:

- Micsinász, te hülyegyerek! Mindig igy kell neked csinálnod? Hogy csufoskodnom kell veled?! Kiabáltatsz velem?- csapta meg azzal a lendülettel a kisfiút. Elégtételül, a pillanatnyi ijedtségből ocsúdva Dzsenifer ismételte ezt a mozdulatot.

Felszállván a villamoson tovább folytatódott az évődés:

Dzs.: - Nem fogsz krumplit kapni!

R.: - Nem baj, utálom a krumplit!

Dzs.: - Akkor ne is egyél, soha!

Majd a kis hölgy felszólította Anyát, hogy adjon neki zsebkendőt, hiszen orrtartalma megindult a drága gravitáció hatására. Ekkor a nagy nő elővett pár, előre feldarabolt wc-papír kockát, majd a kislánynak nyújtotta, aki elvégezte az elvégzendőt.

Közben a kisfiú büszkélkedett:

- Az én ovimból hoztuk a zsepit.

Természetesen a női szakasz kontráz:

- Nem, mert az én ovimból hoztuk!

Nem tudom, hogy az a szomorúbb, hogy a WC-papírt nevezzük a poszt alatt folyamatosan zsebkendőnek, vagy az, hogy Anya kulcsrakészen, darabokban húzza elő zsebéből...az, hogy az oviból való...hát istenem, válság van!

Bejegyzésem intim közelségben lévő ismerőseim életviteléről ad tudósítást kedvenc utcánkból

...s megcsendült a pavlovi örömóda: felcsengetett a kaputelefonon a futár, aki a pizzánkat szállította a boldog órának betudhatóan csekély ellenérték fejében.

...mikor két kedves partneremmel a négysajtos tésztaétel zsírtartalmától kielégülve dőltünk hátra, egyik kedves partnerem még cirádázta az örömöket: levágta az utolsó pizzaszelet közepét, hiszen nem volt rajta már feltét. Indokolta is: "Ez a tésztamennyiség már nem szükséges nekem így éjjel". Odafigyel magára.

(Köztünk legyen szólva, keltes tészta gyúrásához szokott kezek egyből felismerik: a pizza középső részén a legvékonyabb a tészta, tehát kalóriacsökkentésre a tészta külső peremrétege a legjobb fogás...)

A következőkben két olyan történet kerül leírásra, melyek bemutatni hivatottak a környék nyüzsgését: minél többféle ember érkezik ide, annál valószínűbb némi súrlódásocska. 

A minap egy reggelen tétovázva álltam a Balázs Béla-Haller utca csomópontban. Nekem tilosat mutatott a piros, így vártam. Egyszer csak a Sors áldása érkezett egy úriember formájában, amikor is autóját lábán a fékkel megállásra késztette, villantott s intett, hogy átmehetek előtte. Mire a többi autós mögé ért, ő már elindult, torlódás alig szomoríthatta korai óráikat. Ekkor érkezett a semmiből egy heves amazon, aki multitaskingban verhetetlen: letekerte ablakát, s ügyes vezetési manőverek közepette kiabált a villamosmegálló felé: "Hülye k@rva átmegy a piroson!" Azóta sem értem...

A nap dele felé kedvenc lakótársaim tipegtek ugyanitt. Ekkor két úriember, kiknek munkaköre valószínűleg az értékesítés lehet (természetesen könnyen lehet, hogy a beszerzési osztállyal is kapcsolatban állnak), eléjük ugrott a következő kérdéssel:zsilettpengét? Mivel a hölgyek nemleges választ adták, a válasz ez volt: "Akkor d@gjátok fel magatoknak!" Nyilván, ez alternatív felhasználása a szőrtelenítő eszközöknek, de szintén nem világos előttem, hogy miért kifizetődö ez a módszer...

Láthatjuk, hogy az agresszió a közlekedés során a tetőfokára hágott a BB környékén. Mindenkinek, aki erre kell, hogy járjon, javaslom a relaxáció különböző fajtáit ;)

 Furcsa, s morbid, hogy jómagamat, aki a mindennapi megélhetéshez szükséges mindenféle adminisztrációt tagadja s hárítja kifelé életéből, pont a postahivatalok ihletnek meg.

Pontosabban: a Körút és a Tűzoltó utca sarkán álló posta. Hova bemész, hagyj fel minden reménnyel: ugyanis már a bejárati ajtó automata módon kifelé nyitódása is kaszkadőrmutatvány elvégzésére kényszeríti az óvatlan, nem idevalósit. Tehát idősek járókellékeivel, nagy csomaggal, vagy csak felemelt orral közlekedők, csak óvatosan!

A helyszín másik látványossága a kicsiny ablakok mögött meghúzódó kiszolgáló személyzet: a mai akciómon a bronchitis-hangú hölgy villámgyors multitasking közepette ragadta ki tétovázó kezeim közül a már ezer éve felcímzett ajánlott küldeményt. Ráadásul, mikor a sorsedzett, szakállas állú idős hölgynek kifejezetten a kezébe, a tenyerébe (tehát nem a kopottas aprópénzes tárgyba, pénztartóba?- sosem értettem, mi az és hogy hívják) ejtette apróját, el is rézékenyültem.

A mai bejegyzésem lelkét pedig egy kedves ismerősömtől kölcsönzöm, kinek az ihletet ezúton is köszönöm. Ezen sziporkázó nap után kiléte maradjon titokban, s nevezzük egyszerűen csupán Terikének. Íme:

"azt szeretem a környékbeli szolgáltató egységekben - legyen szó postahivatalról, vagy egyszerű sarki közértről - hogy olyan, mintha megállt volna az idő: 80-as évek gyöngyház körömlakkja díszíti a tupírozott frufrús, zöld postás köpenyes korosodó multitasking nénik körmét,a kopottas járólap bódító klórszagot áraszt..csak úgy röpülnek a 10 percek a sorban:)"

 Ebéd utáni alélt állapotomban kopogtam a Balázs Bélán, mikor egy mosógépen ülő fiatalember jelene miatt a tudatomba ötlött: LOMTALANÍTÁS VAN!

Igyekszem a jelenséget a mai nap folyamán a lehető legbehatóbban tanulmányozni...részletek este 20:00 után várhatók...

18:45: Egy úriember lelkesen vetette rá magát egy ülőgarnitúrára a Telepy utca és a BB sarkán.

19:18: azóta is a fotelben ül. Gondolom várja a felmentő-utánfutót. Közben a járda másik oldalára küld verbális üzeneteket társainak, akik ketten egy kanapét őriznek. Sajnos a nyelvüket nem értem, csak idáig: "Héj, Vendel!....és innentől idegen nyelvű diskurzus zajlik..."

19:31: sokasodnak az utánfutós ladák és skodák, az alábbihoz hasonló zenei aláfestéssel

https://www.youtube.com/watch?v=o8H2pzPXDbA

20:08: már észrevehetően kialakult az autódudával való kommunikációnak egy szisztematikus mintázata:

sok kis dudálás= "Megjöttünk, leszállhatsz a kanapéről, már a miénk, juhú!"

egy nagy dudálás= általában ez, ill. ehhez hasonlók követik: "Ájjá' má' odébb, b@zd meg!" vs. "Ne dumájjá má' köccsög!"

21:00: helyzetjelentés a Bokréta utcából: "Hát ez egy zsirjjj asztal té'!"

Azt hiszem, a helyzetjelentés is megerősíti, hogy a BB-ben történtek az egész Ferencvárosra kiterjeszthetőek, tehát a BB esszenciája valójában a kerület varázsát tömöríti össze.

22:30, ismételten a Bokréta utca...Hazamenetelemet ezen eseménydús helyszínről a Tűzoltó utca segedelmével terveztem. Azonban a sarok meg kellett torpannom: egy úriember biciklin nyolcasokat rajzolt a szűk utcácska aszfaltjába, miközben feje erősen balra, majd jobbra forgott, explorálván némi fémet a lomok között. Eközben pedig énekelt...Gondoltam, a multitasking ne szakadjon félbe a csendéletbe való betoppanásommal, hát a Mester utca érintésével sétáltam tova.

 https://www.youtube.com/watch?v=3i8eV4YF5H8

Muszáj reagálnom az alábbi linken megnézhető szórakoztató videóra.

A kilencedik kerület egy olyan új szolgáltatást nyújt lakosainak, hogy megszólíthatják az utcán lézengő rendőröket, "hiszen gyalog mennek, ÍGY láthatóak". Az ok és okozat zseniálisan kihasználtságán alapuló koncepció mindez.

"A lakosság összetételéből adódóan rendkívül elszaporodtak a bűncselekmények", emiatt az alábbi módon valósították meg a fenti terveket:

"A fák adottságainak" (90-60-90, vagy mi?- a szerk.) hatására ahol a térfigyelő rendszerek kudarcot vallanak, ott segít a "látszatrendőrség", hiszen a "villamosok vonalán nagyon sok nyaklánckitépés történik".  Ha a fák eltakarják tehát a villamosokat, s így rajtuk nyilván az utasokat, akkor nyakláncok kitépődése történhet. Emiatt gyalogos rendőrök kellenek. Érthető. Ugyanis a "nyaklánckitépések folyamatosan generálódnak", így hát elkél pár, (a videó is szemlélteti), gyors és ugrásra kész, kiváló fizikumú rend őr (direkt szóközzel) a környékre.

A meginterjuvolt hölgy is említi, hogy "nem is tudok szépen beszélni igazándiból...el vagyok ájulva"... ilyen helyzetekben pedig "járőreink, akik gyalog vannak, így meg lehet őket szólítani", fokozott segítséget nyújtanak. 

Hiszen, ahogyan a riporter hölgy is említi, hogy így "ezzel a lépéssel, talán, József Attila is nyugodtan álmodhat". 

 A szó nyelvtanilag nem hibás. Ezen sorok írója direkt sz-betűvel kezdte, á-val és j-vel pedig folytatta a szót. Ugyanis egy korai hétfői hat órás félhomályban egy éles hang szúrta szíven ez idő tájt még érzékeny lelkű hallórendszeremet: "Na nézz odá! Micsoda csiricsáré esernyőüüüjjje van válákinek! Há' jóó reggélt!" Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen minden ihletszegény napomon (igen, bevallom, mindez emiatt tartott emeddig) elhaladok amellett a két, ironikus értelemben jólszituált hölgyemény mellett, akik a huszonnégyes villamos Nagyvárad téri lejárójánál kínálgatják a jobbnál jobb kelméket. Eddig, huszárosan bevallom, nem is figyeltem fel rájuk. Holott minden megtalálható náluk, ami éppen a szezonban fontos lehet az embernek: a bolondos nyári melegben hirtelen jövő eső ellen semmit sem segítő, apró esernyőcskéket kínáltak. Manapság pedig újabb termék van a porondon: "Pámutzoknittessééééék!" Valamint, ha az ember alternatív világnézettel szeretne gyarapodni (már pedig nagyon jól tudjuk, hogy elakadásaink megoldására a perspektívaváltás elengedhetetlen), akkor igenis töltsön el a rohanó világ dacára annyi időt az asszonyokkal, míg kideríti: van-e náluk csíkos szegélyű, susogós melegítő, vagy Gucci, ill. Golce&Dabbana (ne ugorja át a jólnevelt szemünk!!!) feliratú póló. Sosem tudhatjuk, ezek a kelmék milyen ihletet csalnak ki belőlünk. Terápiás értékűek, azt hiszem...

 Új jövevény édesíti csütörtökig mindennapjainkat, ő pedig nem más, mint Artúr. Kedves piciny teste majd' kettétörik, miközben örömében farkát csóválja a friss ingerként szolgáló idegenek láttán, éles csaholása zene minden műkedvelő fülének. Szőrének fehér, ártatlan báját még az őszi, sáros Ferencvárosi miliő sem tudja tompítani.

A minap már rendszeressé vált, egészségügyi viháncolásunkat végeztük szerény hajlékunkban Artúr társaságában, mikor kopogtatnak. A mennyei ebtől zavaros viselkedésében egyik élettársam kívül hagyta a záron a kulcsot, s ezért figyelmeztetett egy, biztonságunkat szívét viselő szomszéd pár minket.

Artúr kapva kapván az alkalmon egyből vad explorációba kezdett az idegenek kapcsán. A páros hölgyebbiknek tűnő tagja fel is kapta egyből a kicsit. Miután mind a kutya, mind pedig szomszédunk kiörömködte magát s kellő dózisú oxitocinban részesült, a kutya visszatért a lakás berkeibe, s a bejárati ajtó becsukódott.

Ekkor másik lakótársam, ki bosszantó mértékű békességben él a világgal s annak mindenféle szövődményével, megszólalt: lepisilte a pólóját.

 Balázs Béla sajátosan vallásos vidékére egy eléggé más típusú konvenciókkal rendelkező csoportosulás tette be a lábát: a hittérítők. Már a tavasz vége felé volt szerencsém egy hölggyel elbeszélgetni arról, hogy szükségesnek érzem-e, hogy könyvet adjon el nekem a vallásról. Balga eszemmel úgy véltem, ezen epizódja életemnek említésre sem méltó. De tévedtem.

Tegnap némi borocska után szaglásztam a kisboltban, amikor betévedt egy Idegen. Az eladó hölgy kolléganőjét kereste. A mindig mosolygós eladó arca komorrá vált, megmondta, hogy mivel most ő tenmaga a boltban tartózkodik, így valószínűleg kolléganője, váltótársa, nincs itt éppen.

Mikor az Idegen kilépett az ajtón, s én előteremtettem az ötszázast a hősiesen meglelt borra, újra mosolygósan mesélte el, hogy a Misszió magához szólítja Erikát (a neveket a történet szereplőinek érdekében megváltoztattuk-a szerk.): magánéleti problémái miatt egy esendő percében befogadóképessé vált a vallás felé.

Ezen sorok írója szerint nem gond az, ha a vallás talál meg minket. Azonban ha a vallással könyvek megvásárlása jár a Balázs Béla utcában, akkor a Misszió rossz utcában keresgél. Javasolni tudnám a Viola utca Üllői úthoz közeli részét, vagy stílszerűen az Angyal utcát. Hátha...

 ...hogy az általa papírra vetett, hosszadalmas, erkölcsi tanulságok garmadájától nem mentes történetnek nap mint nap teret ad a kilencedik kerület, igencsak meglepődne rajtunk, fővárosi magyarokon.

A Tündék földjén, az új építésű Haller utcai lakóparkban minden szomszéd csak Arwen-féle sustorgással jelzi a másik szomszédnak: jó reggelt Neked, sorstársam! Hisz' többre nincs idő. A Tündék elfoglalt népség.

Álmukra sok-sok, nyugdíj előtt álló ember lovag vigyáz, s óvja őket még a széltől is. Ehhez képest pedig figyelik, hogy a várba ki boccsáttatható be csillogóbbnál csillogóbb járműveikkel, útjukat elzáró sorompókon át.

Aragorn, a ház gondnoka, mindig pontos időben érkezik a 24-es villamos hátán, hogy Középfölde legszebbjeinek kukáiból kiválogassa az üres PET palackokat.

Ám, a másik oldalon, Mordor bejáratától nem messze honol a már említett mozgóárus, aki mindig egy helyben van. Szarumánként koordinálja az orkok életét.

Néha fel-feltűnik a Gollamhoz hasonlító Csövinéni, aki ritualikus tiszteletkörben, nagy szakértelemmel struktúrált útvonalon rója Mordor határának kukáit, a Drágaságért kutatva.

S természetesen, a már említett mordori határmezsgye nem más, mint a Balázs Béla utca. Kettéválasztja a Tündék és az Orkok lakhelyét. Az itt lakó Hobbitok napról napra édesítik meg reggeleimet s nyugovóra térésem perceit. Ezúton is köszönöm nekik.

U.Í.: a két térkép összehasonlítható az alábbi link segítségével:

http://maps.google.hu/maps?q=haller+utca&um=1&ie=UTF-8&sa=N&hl=hu&tab=wl

 Bűntudatom van. Ugyanis, egy Blaha Lujza téri kávét nekem felszolgáló egységben rontottam a levegőt, mikor megláttam egy, a hatalmas ablaküveg előtt hesszelő férfihordát. Hárman voltak, mindannyian megtermett deli leventék, sorra udvaroltak az előttük színpompásabbnál színpompásabb cuccokban elvonuló hölgyeknek. Egyikük pólójának hátán ez állt: "I believe in better" felcsillant kreatívabb agyféltekém, s némi iróniát vettem észre a férfiú egész kontextusa, s eme felirat között. Itt bújt belém a "sztoriért mindent" attitűd, s ez lett kicsiny társaságunk veszte: egyik ismerősömet fellelkesítettem ahhoz, hogy lefényképezze az úriember feliratát. Igen ám, azonban paparazzoskodását a másik két fecsje sem nézte jó szemmel: megorroltak ránk...

Igen csak fülünket-farkunkat behúzva mentünk ki az épületből, nem szerettünk volna az akciónk miatt mérges celebfiúkkal találkozni. Innen kérek elnézést kedves ismerősömtől, akit a csúnya fényképezős tettre bíztattam.

 Nos...A kép jobb oldalán látható az autómosó, ahol az élet sosem alszik. Ami pedig a méginkább fontosabb, az a kisbolt, melynek fényei beragyognak a redőnyön át éjnek évadján is ágyam fölé, megnyugtató biztonsággal tudatva számomra: a Balázs Béla sosem alszik:)

 Ma reggel a Tűzoltó utca rengetegében indultam utamra. Mindig megcsodálom ébredő naivitásomban azt a parkot, melyet itt létesítettek. Mondjuk ki: modern és szép. Mindig látni itt ritmusos zenét telefonon hallgató ifjoncokat, akik néha focizással töltik az időt a park melletti ketrecszerűségben. De ma reggel mást is láthattam: ez a park nem csak nekem, nem csak az ifjúságnak öröm: két nyugdíjas korú úriember kezdte úgy a napot, hogy az egyikük kutyáját sétáltatták. Egyikük üdvözlőleg lépett a másikuk és a kutya elé, s így szólt: Isten hozott, Sanyi! Igen, lássuk be, a Tűzoltó utcai park otthona lehet az idősebbeknek is...

 Sajnos emezen felvilágosult pillanatig elhallgattam egy fontos információt. Nem szóltam arról a személyről, akiről biz' mindenképpen, már az elején kellett volna: ő pedig nem más, mint a mozgóárus öregasszony, aki az önkormányzati lakások tövében mindig egy helyben árulja portékáit. Alább kiderül, miért fontos ismernünk őt. De először egy kis leírás.

 A hölgyemény őszesbe forduló haját mindig decensen barna homlokán összefogva viseli, copfban végződvén. Kellemes mintájú otthonkája alól csakis dagadó bokája látszik ki. Így üldögél egy földszinti helyiség ablakpárkánya előtt kicsiny horgásszékén, s árulja portékáit. Melyek aztán a világ hét csodáját is apró semmiségekké alacsonyítják! Hiszen találunk közöttük karácsonyfadíszektől elkezdve (időben kezdi a marketinget, hiszen augusztusban féláron adhatja ezeket), csomagolópapíron át gyermek gumicipőig és játékokig minden benne foglaltatik a repertoárban!

Ami még az egész jelenséget nagyszerűvé teszi, hogy az öregasszony körül aztán tényleg pezseg az élet: néha már reggel hétkor hetykén sörözve hesszeli az ébredező Haller utcát, máskor pedig szerelmi tanácsokat hallok szájából kijönni fiatalabb, s botorabb társnői számára, kik mindig hálálkodva tekintenek reá.

Összefoglalásul: egy olyan kincs lakozik a Haller utca aszfaltján, aki nonprofit módon szolgálja okos tanácsaival a Ferencváros Önkormányzata által védelembe vett nép jóllétét. Hál' Istennek, köztünk van ;)

 Ez a kép azért rendkívül fontos, mert mutatja: nincs mitől félnünk, a Köz vigyáz ránk szépséges utcácskánkban :):)

 Sokat töprengtem, s már említettem is, hogy ideje képekkel alátámasztanom illene mondandómat. Íme. Első posztomban tájképekkel szeretnék gyönyört okozni minden kedves Olvasómnak. Majd a technika gyorsasága és szemfülességem határait leküzdve emberekről is szeretnék képeket készíteni. Megvan a heti challenge :P

 Műveletlennek kezdem érezni magamat. Ugyanis, mióta belecsöppentem Ferencváros életébe, egyre több pofon ér tájékozatlanságom miatt. A minap értékes szavakat hozott fel az esős délelőtt az ablakba:

- Hát békesség fél egészség. Há' nem úgy van?!

Gyógyszeripar, figyelem! Már csak egy kreatív elme kell, s itt a konkurencia!