Egy kedves ismerősöm a mai nap folyamán tudatta velem bájos történetét.
A Nagyvárad téren vele is csevelybe keveredett egy aluljáróbéli fess úriember. Mindennek oka a huszonnégyes volt, ami a bosszantó zebrán való gyalogosátkelés-jelenség miatt megállt. Pont a megálló előtt. Ismerjük az érzést, főleg ha rutinos bkv-fogyasztóként sietős a dolgunk. Nos, valószínűleg emberünk is sietett...A dialógus valahogy így zajlott, ismerősöm elmesélése alapján:
- Ez megállt.- mondta az idegen
- Igen, meg.- somolygott ismerősöm
- Nem jön, mert lusta!
A nyúlfarknyi affér elgondolkoztatott, s ambivalens érzelmeket keltett bennem.
Egyrészt, innen látható, hogy nem vagyok kiválasztott, akivel a Kerület teremtményei speciális módon, hatékonyan kommunikálnak. Ez kissé megrendít.
Azonban, jediségem nem léte még nem zárja ki a tényt, hogy igenis velem osztják meg az erre tévedők tapasztalataikat a környékkel kapcsolatosan: tehát elosztó lettem. Rezonőr, ki az ügyes-bajos történeteket a publikum elé tárja. Vajon ez is jár némi kiválasztottság-érzéssel? Majd csak kiderül...
