Egy botor pillanatomban írásban adtam a szavamat arra, hogy megosztom a publikummal életem első húspogácsájának before és after jellemzőit. Mivel nem vagyok jeles gasztroblog író, így (mindenki nagy szerencséjére) nem készítettem ínycsiklandozó képeket a műveimről. Mondani szokták, ámde más témákban: a kevesebb több. Én is csak a legszükségesebbeket osztom meg receptjeimről, és így tűnnek majd a legfinomabbnak az elképzelt ételek :)
A húspogácsa:
Említettem, hogy szendvicsbe felvágott helyett szánom. Ott botlottam az elkészítés során az eslő bökkenőbe, mikor egy győri hiperben nem találtam darált szárnyas húst. Üssekő, burzsoázia lesz, hiszen a mézesheteket gyötörjük, szenvedjük, képletesen: darált marhahúsból fog készülni az étek. Negyven deka darált húsból készült, egy kk. mustár, több csipet só, egy csipet feketebors, egészen kis csipet chili pehely és ugyanennyi gyömbér fűszerezésével. A meleg húspogiknak egészen finom illata lett a mustártól, ami gusztán megpirította őket. A chili és a gyömbér pedig csak az utolsó falat környékén voltak érezhetőek. Asszem jót sütöttem :D Szendvicsbe másnapra már nem jutott :) Amit egy életre megtanultam azonban, az a marhahús pogácsa paradoxonjának neveztem el: minél tovább sütjük a mindenféle higiéniára való tekintettel, bizony a hús annál keményebb és rágósabb lesz. Úgyhogy, úgy vélem, ezen a ponton befér még az én konyhámba is egy kis piszkosság, egy kis kockázat :)
Lecsó, rizs helyett kölessel:
Mivel a férfi elme nyúltáp-származékként címkéz minden olyan étket, amiben állati eredetű zsír, bőrke, húscafat, mócsing, füstölt íz nem található, így a lecsóhoz való bevásárlást egy szál füstölt, száraz gyulai kolbász megvásárlásával kezdtem. Majd jöttek a klasszikusok: paprika, vöröshagyma, paradicsom. Ámde, úgy döntöttem, kissé feldobom az óriási élvezetekkel kecsegtető, ámde nálunk már rendkívül presztizsét vesztett rizses lecsó nevű zsenialitást: a rizs helyére köles került. Fél bögre kölest kevés olajon átpirítottam, majd egy bögre sós vízben puhára főztem. Kóstolgattam, majd amikor a víz 3/4-ét magába szívta, lehúztam a tűzről és fedő alatt tovább duzzasztottam. Majd hozzá öntöttem a pirított kolbászon gardérozott lecsóhoz, újra sózás, és kész az orgia. Ezúttal kölessel. Két napra terveztem, másfél napig tartotta magát a nagy fluktuációs rátával rendelkező hűtőnkben.
A jövő hét kihívásai:
A szokásos, bolognai-szerű darált húsos álommal elfedni a cukkinit/padlizsánt/gyalulásra szánt zsenge tököt, s a férfi gyomorba így belediktálni némi tökfélét. Minderre annyi az okom, hogy ez az étek mindent tartalmaz, amit egy kellemetes ebédnek magában kell foglalnia, s a tök mostani ára miatt jelenleg egészen tűrhető büdzséjű, napokon át eltartható fogás ez. Kevés hússal, némi előzetes töltelék-készítő és tökféle-belező performansszal egészen látványosan kivitelezhető. Kevesebb pepecs, mint a tök panírozása. Valamint, több hús is van benne, mint a rántott tökben. Így a sikeresség valószínűsége nagyobb...
Valamint, saját magam kihívása a pizzalepény. Szülővárosom egyik pizza házhoz szállító szolgálata egyszerűen addiktív lepényt képez. A titok csupán annyi, hogy a kerek pizzatésztára még egyet tesznek, s így bezárják a tésztalapok közé a csirkés- tejfölös tölteléket. Tönköly lisztből készül majd az én saját pizzatészta receptem, házi, otthoni főzésű ketchup és sok-sok sajt, na meg (mivel nem csak majdnem-vega jómagam eszik belőle) sok-sok husi felhasználásával.
