Szárnyaló elmém lecsendesítésére, úgy gondoltam, mi sem jobb eszköz egy kis sportnál. A futással kapcsolatos attitűdöm ciklikusan változik: mivel van, hogy a tavaszi és nyári időszámítás alatti kampány-futóságom idején is ki-kimaradozik egy-két hét a tréningek között, mindig kezdő vagyok. Emiatt újra és újra meg kell szeretnem, viszont minden egyes alkalommal elfárasztja a testemet, s ilyenkor, a túlzott arousal állapotában, ez nagy gyógyír lehet. Ma ez nem jött be, ugyanis futásom alatti megfigyeléseimet gyűjtöm most össze.

Már akkor, amikor a Nagyvárad téri aluljáróban közelítek a Kalandpark ezer éve nem újrasalakozott, már megkeményedett futópályája felé, szinte karmaszerűen jön velem szembe az a lény, aki tökéletesen megformálja azt a lényt, akiként én a mai napon érzem magamat: egy középkorú, ráncos, őszes férfiember, aki piros alapon fehér feliratos pólót visel: almost perfect.

A pályára érve aztán parádésabbnál parádésabb karakterekbe botlik az éles szemű futó. 

Watchman: máris a korlátnál találkozunk egy őszes, középkorú, zenére tipródó férfival, aki valamiért nem fut, de a többieket annál serényebben figyeli.

A Fantastic four: Erasmus ösztöndíjjal valószínűleg a SOTE kolijába repített a sors négy, a Közel-Keletről érkező fiatalembert, akik mohón vetik rá tekintetüket szőke hajú, nekik egzotikus jómagamra. Amikor azonban látják, hogy nem egyik vágyálmukat testesítem meg, hanem itt-ott a Domestos által sebhelyeket magán viselő melegítőm mélyén csakis a "sportnak" szeretnék élni, beszélgetnek tovább. Egyikük kezében focilabda, ámde ott tartózkodásom alatt nem is futballoznak, nem is futnak. Csak furcsák.

A Don: Amőboid mozgásommal igyekszem odafigyelni a lélegzés tá-szün általános iskolából jól ismert ritmusára, mikor energiától duzzadó, női szaglósejtek számára gyönyörűségteljesen édeskés-fűszeres parfümfelhőbe burkolózva siet el mellettem egy köpcös férfi. Hátsóján és lábain jól látszik, gyakran van része kardió-tevékenységekben, azonban bő pólója valószínűleg húsos felsőtestet rejt, mely az élet élvezetének egyik markáns jele lehet.

Anyu: Miközben épphogy sikerül kipihegnem orromból a férfias illatot, apró, szapora légzésekkel egy alacsony, hátsója és lábai iránt újult erővel kritikusan viseltető, középkorú hölgy szó szerint elszalad mellettem. Bár külsőleg nem hasonlítunk, középkorom delén majd én is oda szeretnék figyelni magamra olyannyira, hogy képes legyek elvonszolni magam egy futópályára.

Mr. Multi: Magas, valaha kisportolt, az ülő munkától kissé megereszkedett, enyhén combos-fenekes-hasas, ámde intelligens testtartású, fiatal harmincas érkezik mellém. Szeme csillog, hiszen a túlórák közepette szövődött munkatársi csevejek során örömmel újságolhatja majd holnap, hogy a stresszt ő már csak futással tudja levezetni, hiszen olyan komoly, felelősségteljes munkakörben kényszerül jobbnál jobb teljesítményt kierőszakolni magából.

Mc. Ferkó: a kerület szülötte. Széldzsekiben és vékony testalkatához képest bő nadrágban fut, rendkívül gyors tempót diktál. Majd pedig, miután kétszer leelőzött, rágyújt a pálya szélén egy cigire.

Mikor pedig kócosan, vajmi kevés tényleges izommunka után a nyújtáshoz készülődök, mindig akad kedves társaság. Hiszen amikor a jógából jól ismert módon fejemet közelítem térdemhez, h lábaim mögött elnézek a villamosmegálló irányába, mindig van, aki kissé kárörvendően, kissé kéjesen bámulja a kvázi-tudatos életmódot élő kilencedik kerületi nőt. Mikor pedig a félhold állás-szerű, oldalsó izmokat megnyújtó gyakorlathoz érek, s régóta mosást érdemlő melegítőnadrágom kissé lejjebb csúszik, máris a verbalitás szintjére érünk: "Húzd lejjebb drága!"