Eljött az a hőn áhított nap, amikor összekészülhetek a holnapra. Node nem, nem a készülődés miatt vált szeptember tizenötödike különlegessé: holnap, igen, holnap Győrbe költözöm. Női megérzés, vagy a magabiztos terepismeret, ami azt súgja, hogy ma még rengeteg érdekes történés fog várni engem itt, Zala centrumában. NapiMamák tömkelege fog elhangzódni. Ízelítőképpen:

"Kislányom, majd a kimosott ágyneműhuzatokból válogass, jó?"

Imádom azt a fajta manipulációt, amivel olyan információkhoz szeretne jutni, amikre már régóta feni a fogát:

"Aztán kislányom! A fizetésedből hányszor tudnád kifizetni a lakbért havonta?" (= Mennyi a fizetésed?)

Aztán, persze, szerény, mimózalelkű jómagam megriad eme tolakodónak tűnő kérdésektől:

"Mama, egyszer. Lakbért havonta egyszer kell fizetni."

Lesznek ma még fordulatok...:)

Például:

"Kislányom, a Pesti fűszereidet kiválogattad, hogy melyiket kell kidobni?

Igen mama.

Ki is dobtad őket?"

"Tönkölybúza. Vagymianyavalya. Ki a rosseb hallott mán ilyenről. Milyen búza, Kislányom?" (?!)

NapiMiki nélkül sem maradhatunk a jeles napon:

"Elkaptak olyan műhold felvételeket, ahol nato gépek vegyszert szórnak szét Magyarország légkörében, hogy befolyásolják az időjárást. A hetvenes évek óta csinálják. Kínában is ez volt. Megvan a technológia, hát mitgondolszte."