Reggel nyolckor csörgött a vekker a telefonomon, ami előző esti megpálinkáztatott gyomromnak korántsem tett jót. Ekkor Mikink telefonba közölte: Zalából elindult a partijárat, amivel mint agyonpakolt kockaLada fogunk hazafele szánkázni a zalai lankákon a nap végén.

Ez után az utolsó cuccaimat rejtettem fekete zsákokba. Azonban valami azt súgta, bele kellene néznem az ágyneműtartóba is. Egy felettébb rosszat akaró hang lehetett ez, ugyanis, mikor fel akartam emelni a fedelét, a tartóban a rugó közbeszólt és nekem ugrasztotta a tetőt. Pontosabban a homlokomnak. Fenekemre pottyanva jöttem rá: nem emlékeztem a rugó jelenlétére.

Aztán jött a következő telefon: "Apáddal Fehérvárnál éppen kereket cserélünk!" mondom magamban, ennél remekebb sem lehet. De lehet!

Mikor Mikink s Katink megérkezett a csodás Balázs Bélába, első utunk az egyik közeli gumiszerelő műhelyhez vezetett. Mikink még tartogatta a sziporkáit, s csak ezt hajtogatta: "Akasztják a hóhért, lányom", lévén, ő is autószerelő. Aztán kiderült, hogy a csodás partijárgány, a karban tartott opel, mi sosem kop el (bocsánat, ezt muszáj volt) kilenc éve nem látott új autógumikat: így nem csoda hát, csak defekt, ami történt.

A gumicsere alatt a következő okosságok hangzottak el:

"Nem jó az emelőd, öcsém?"

"De, csak nem szeretem használni."

"Öcsém, ÁFA nélkül mennyi?"

"Ugyanennyi."

"Naneszórakozzávelem!"

"Nem adhatom ÁFA nélkül"

A friss gumikkal, amit máig nem értek, miért kellett megvenni, s miért egyből két darabot, utunk a családom által még nem ismert, újpalotai varázs-bevásárló központba vezetett, ahol pofátlan árakon adják az öt literes mosószert. Kezdődtek a sziporkák:

"Fiam, ez az új józsefvárosi piac, mi?"

"Vajon ezt melyik felekezet (??!- a szerk.) építtethette? Biztos a zsidók."

Ilyen és ehhez hasonló fejtegetések közepette indultunk útnak a mosószerek, rizs, édességek és alkoholos italok útvesztőjében. Mikor az egyik bolt végében éppen 4db Pur mosogatószert igyekezek kezem ügyébe kapni, hallom Mikink érdes barritonját:

"Mennyi laufot adsz te nekünk, rózsám?"- az ázsiai hölgy nem csak a számok miatt vált tanácstalanná...

Mire odaértem, már volt egy szekerünk és egy hordárunk egy fiatal ázsiai fiúcska személyében, aki végig a kocsiig segített minket a cuccokkal. Ment a haverkodás:

"Megy az üzlet, öcsém?"

"Én csak ma jöttem"- szólt a legény törve a magyart.

Innen némi zsákautóbapakolás után elindultunk Zala felé. Az út vége felé vettük észre, hogy az olyannyira nem óhajtott számlán az alábbi név áll: Fecskés...