Valószínűnek tartom, hogy a nyáron több olyan történettel is fogok tudni szolgálni majd, ami a Zala, Kisalföld, stb. Volán társaságokkal kapcsolatos, hiszen rengeteget utazom a munkahelyével egy városban élőkhöz képest.

Hetyke nyugdíjas csoport bontotta meg a Népliget Autóbusz Pályaudvar reggeli idilli egységét. Viccelődtek, számomra értékelhetetlen humormennyiséggel rendelkező szóviccekkel, a férfiak flörtölgettek a hölgyekkel, amit hangos kacaj követett, egyéb féltékeny hölgyemények szájából, természetesen.

Mikor felszálltunk, fülsiketítő diskurzusokba kezdtek arról, vajon hol olvashatók az ülések számai az óriási gépszörnyben. Később pedig az utazás (ki mennyire fér el, kinek fáj a visszere, ki mennyi cukros süteményt vett reggel az aluljáróban, ahol épeszű, rutinos ferencvárosi nem vásárol, stb.) releváns témái borzolták a busz egyéb hallgatóságát, köztük engem is.

A felszálláskor a csoport végére maradt, tiszteletbeli óvónőként egy nőszemély, akit már az oly' siralmas várakozás alatt is volt alkalmam alaposan megfigyelni. Ő volt (a többiek által így nevezett) Maca: tűzvörös, rövid, melírozott haja alatt szép kort sejtető ráncokkal, ámde igényesen rikító sminkkel, az úthoz teljes mértékben alkalmatlan zöld kosztüm szettben érkezett. Hangját visszaverték a pályaudvar ekkorra már anyázó falai, s eres kezeiben futottak össze az egész klub utazását lehetővé tévő buszjegyek. Ő tehát, hogy up-to-date legyek, a szegény és nyugdíjas ember Jennyfer Lopeze. Nos tehát, Maca lemaradt a többiektől, s a busz vészjóslóan megtelt. Egy hely maradt volna pajtásai közelében, egy idős hölgy jobbján. Említette az idős hölgynek, hogy a táskái helyén szeretné nyugtatni hátsó fertályát, mire ő így reagált:

-Ide szól a jegye?

-Igen.

-Nem hiszem el.

-Pedig nekem ide szól.

Addig-addig ment a huzavona, amíg Maca nem kapott helyet. Persze, gondolhatnánk jámbor paraszti eszünkkel, ki is hitte volna el, hogy oda szól a buszjegye?! A másik kérdés pedig, ami most eszembe jutott, ki merte volna ezt megkérdezni tőle? Maca helyet foglalt egy távolabbi ülésen, s a hölgy melletti hely s a csomagjai érintetlenek maradtak. Telt-múlt az idő, mire Keszthelyre érkeztünk. Ott felszállt egy még csak fessnek sem mondható fiatalember, aki aztán az idős hölgy csomagjainak helyére ülhetett. Ekkor, édesded álmom kezdetén egyébként, hátulról egy erőteljes rikácsoló orgánummal rendelkező hölgy hangja hallatszott:

-Látod, Maca, az volt a gond, hogy nem vagy fiú!

Mikor pedig Hévíz közeledett, mert hát hova máshova is indulhatott volna a zabolázatlan nyugdíjas-sereg, Maca sokak lábán keresztül még egyszer az idős hölgy elé állt:

-Köszönöm, hogy leülhettem!

-Hiszen mégis máshol volt a helye!- válaszolt az idős hölgy. Ekkor maca leszállt, s a dödörgő verbális agressziót hallhattuk, s ekkor már könnyesre nevetett szemekkel figyelhettük az idős hölgyet:

- Aztán csak Hévízig utazik. Meg helye is volt. Hülye.