Rég volt, hogy ezen blog felületén tiszteletemet tettem. Természetesen nem trehányságból, nem nemtörődömségből, és nem mihasznaságból alakult így. Csupán annyi minderre az okom, hogy olyan dolgokról szeretnék írni, amik valami miatt mulattatnak, megdöbbentenek, elgondolkoztatnak, s így indokoltnak érzem, hogy ezeket a történeteket a világgal is megosszam.

Egy tartalmas hétköznap után a jól megérdemelt langyos paplanom alatt múlattam az időt, úgy este 11 után, a Férfiú is elégedetten szuszogott mellettem. Mikor a szomszéd kutya elhallgatott, ugatáshoz hasonló hangokra lettem figyelmes. Megint. Megint és megint. Periodikusan, ciklikusan, ritmikusan. Igen, ez a jól ismert szituáció: amikor én a másnapra szeretnék feltöltődni, a szomszédok akkor kezdik az intim diád határain túlmenő szexualizálást.

Hát, az én fülem és szemem sokat tapasztalt, edzett készülék...Azért csak oldalba löktem kedvesemet: "Te is hallod?" "Mit? d@gnak?" "aha" majd ő szuszogott is tovább. Én pedig a következőre lettem figyelmes: 

A szomszéd, nyugdíjas, békés éveit tengető hölgyemény, aki a minap arról érdeklődött rendkívüli jámborsággal, hogy beszállhat-e mellém az általam idehívott liftbe, az alábbiakon ventillált a lépcsőházban:

"Még ilyet. Maguk hallják? Nem hiszem én ezt el."- persze ekkor már a kukucskáló lyuk belső nyílásánál álltam, s somolyogva figyeltem, ahogyan az éppen hazaérő, emeleten lakó párocskát inzultálja méltatlankodva. Megérkezett a diskurzusba az a hölgyemény is a harmadikról, aki a legutóbb így próbált oldott hangulatú párbeszédet kezdeményezni Párommal:

"Hova megy?" "Itt lakom." "Hol? A negyediken?" "Igen." "Akkor maga az új lakó. Beszéltük, hogy beköltöztek, de még nem láttam magukat,"

Ekkor, amikor már aznap estére nyugodt álmom úgyis elveszni látszott, előtörtek az emlékek arról a túlfűtött nyárról, amikor Budapesten, elsős egyetemistaként a tavaszi félévet akartuk a vizsgaidőszakkal lezárni, s egyben örökre magunk mögött hagyni: a Haller utcai lakásban minden éjjel háromkor, s reggel tízkor arra ébredtünk, zárt ablakok mögött is, hogy egy hölgy fennhangon élvezkedik a szembeni (!) lépcsőházban, amolyan fóka hangfrekvenciával tudatván mindezt a lakóközösségnek. Esténként, amikor nem csak mi ébredtünk fel erre, mindenkiből az jött elő, ami a legmélyebb bugyorba volt rejtve.

Egy arcát titkoló férfi csakis verbális agresszióját fitogtatta:

"Fogd már be k&rva!"

Egy csendesen, ámde becsületesen éldegélő fiatal pár női tagja a bé lépcsőházban az erkélyre lépett cigarettájával:

"Te, ezek megint dugnak. Te, mi miért nem dugunk?!"

Úgyhogy, mindezek után, mondanom sem kell, hogy semmin sem lepődök meg. Abban a korban, amikor hamisított alsónadrágokat találtak az emmhetes autópályán...

Szomszédaimnak pedig szép estét kívánok :)