Sajnos emezen felvilágosult pillanatig elhallgattam egy fontos információt. Nem szóltam arról a személyről, akiről biz' mindenképpen, már az elején kellett volna: ő pedig nem más, mint a mozgóárus öregasszony, aki az önkormányzati lakások tövében mindig egy helyben árulja portékáit. Alább kiderül, miért fontos ismernünk őt. De először egy kis leírás.

 A hölgyemény őszesbe forduló haját mindig decensen barna homlokán összefogva viseli, copfban végződvén. Kellemes mintájú otthonkája alól csakis dagadó bokája látszik ki. Így üldögél egy földszinti helyiség ablakpárkánya előtt kicsiny horgásszékén, s árulja portékáit. Melyek aztán a világ hét csodáját is apró semmiségekké alacsonyítják! Hiszen találunk közöttük karácsonyfadíszektől elkezdve (időben kezdi a marketinget, hiszen augusztusban féláron adhatja ezeket), csomagolópapíron át gyermek gumicipőig és játékokig minden benne foglaltatik a repertoárban!

Ami még az egész jelenséget nagyszerűvé teszi, hogy az öregasszony körül aztán tényleg pezseg az élet: néha már reggel hétkor hetykén sörözve hesszeli az ébredező Haller utcát, máskor pedig szerelmi tanácsokat hallok szájából kijönni fiatalabb, s botorabb társnői számára, kik mindig hálálkodva tekintenek reá.

Összefoglalásul: egy olyan kincs lakozik a Haller utca aszfaltján, aki nonprofit módon szolgálja okos tanácsaival a Ferencváros Önkormányzata által védelembe vett nép jóllétét. Hál' Istennek, köztünk van ;)