Hol máshol, mint a Nagyvárad téren, a villamosra várva volt szerencsém figyelő tekintetemmel végig kísérni egy csöpp család mozgalmas életét.

Szereplők: Anya, Dzsenifer (kb. 4 éves), nem megnevezett kisfiú (kb. 3 éves, nevezzük Rikárdónak)

A kisgyermekek élénken vitáznak, miközben Anya révatagon cigarettafüstöt fúj Rikárdó feje fölött az éterbe. Mikor számára valami nemtetszőt jegyez meg az egyetlen hím a csapatban, udvariasan csitítja: "kussojjá!"

Ekkor Dzsenifer explorációs szükségleteit igyekszik kielégíteni, elindul lefelé a lépcsők tömkelegén át. Rikárdó felettébb mulattatónak tartja, hogy kissé megijeszti nővérét: két tenyerét a kislány hátára helyezve erőhatást fejt ki rá: ő pedig elindul a lejtőn. Bár nem esett le, nagy volt az ijedtség Anya részéről:

- Micsinász, te hülyegyerek! Mindig igy kell neked csinálnod? Hogy csufoskodnom kell veled?! Kiabáltatsz velem?- csapta meg azzal a lendülettel a kisfiút. Elégtételül, a pillanatnyi ijedtségből ocsúdva Dzsenifer ismételte ezt a mozdulatot.

Felszállván a villamoson tovább folytatódott az évődés:

Dzs.: - Nem fogsz krumplit kapni!

R.: - Nem baj, utálom a krumplit!

Dzs.: - Akkor ne is egyél, soha!

Majd a kis hölgy felszólította Anyát, hogy adjon neki zsebkendőt, hiszen orrtartalma megindult a drága gravitáció hatására. Ekkor a nagy nő elővett pár, előre feldarabolt wc-papír kockát, majd a kislánynak nyújtotta, aki elvégezte az elvégzendőt.

Közben a kisfiú büszkélkedett:

- Az én ovimból hoztuk a zsepit.

Természetesen a női szakasz kontráz:

- Nem, mert az én ovimból hoztuk!

Nem tudom, hogy az a szomorúbb, hogy a WC-papírt nevezzük a poszt alatt folyamatosan zsebkendőnek, vagy az, hogy Anya kulcsrakészen, darabokban húzza elő zsebéből...az, hogy az oviból való...hát istenem, válság van!