Múlt héten megérkezett hozzánk a lakóközösség kellemes üdvözlete- gondoltuk, amikor az ajtó résébe egy romantikus papírszeletkét véltünk felfedezni hazaérkezésünkkor egy zsúfolt hétköznapi délutánon. Azonban a kackiás fogalmazvány, melynek első mondata, a felszólítás is igencsak figyelemreméltó és ötletes volt: "Tisztelt Lakók!" már nem ezt sugallta.

Történt ugyanis, hogy az alattunk lakó továbbra is ismeretlen rajongónk sérelmezte, hogy KOPOGUNK a parkettán este tíz után is. Javasolta, hogy miután hazaérünk, kopogós cipőnket cseréljük másra, vagy tegyünk le szőnyeget. Megesett rajta a szívünk ennél a mondatnál: "Nagyon szépen kérem, hogy 22:00 után legyen nyugalom a lakásban, mert én hajnalban kelek, szükségem van aludni!" Így nekiveselkedtünk, és elindultunk lakástextília-felfedezőútra. A kezdeményezést az is erősítette, hogy az előző lakó által az ablakon hagyott piros, átlátszó organza függöny túl sokat engedett láttatni mindennapjainkból a szemben lakóknak.

Miután lakótársam a rég megismert környéken sikeresen eltévedt- a Forgách és a Váci át kereszteződésénél elfelejtett explorálni, így nem a megfelelő irányba fordult ki a Vácira., s az újratervezés után sikeresen meglátta, hogy háta mögött húsz méterre a bolt előtt várom (ahogyan megbeszéltük), bementünk a sarkon lévő függönyboltba.

Az eladó hölgy (dzsesszes festett fekete haj, aluljárós fekete arany mintás felsőből cici s poci kivillan) ekkor még csak ücsörgött az igényesen berendezett kereskedelmi egységben, s hol telefonpartnerével, hol velünk beszélgetett. Mikor érezte, hogy bennünk emberére talált, s végre megérezte pályafutása egyik kihívását, elkezdte sales technikáit, melyek a sok éves rutinnal égtek tudatába, rajtunk frissítgetni.

- Éveket töltöttem a XY lakástextilben. Bizonyára még emlékeznek rá (életünkben nem hallottuk az adott bolt nevét, holott a híres magyar frencsázjok, skálák, brandek és miegymások korántsem feltűnést keltő letisztultságáról Mikink és Veránk is sokszor megemlékezik az egzotikus Zalában). Esetleg van ez a függöny.

- Ez öreges, nem?

- Nem. Ez a legújabb DIZÁJN (Hunglish kiejtés ötösalá, van itt még csiszolni való).

- Ez nagyon szép!

- Naigen, hát ez BLEKÁÚT kéremszépen (kiejtés: Hunglish csillagos ötös), nem engedi át a fényt mert ebben gumiszálak vannak (ha valaki megmagyarázza nekem eme ok és okozat létjogosultságát, azt meghívom egy sörre, annak örülvén, hogy valóban minden nap tanulunk valami újat). Mekkora kell belőle? Lemérték?

Én ebben a pillanatban, a hétköznapi vergődés ezen napra szánt kis édes bosszúságait még eszemben tartva lapítani kezdtem- nem mértem én semmit, az egész függöny téma nem érdekelt annyira az egy hónapos ittlakásom alatt annyira, hogy elinduljak textilnézőbe ezidáig bármikor. Ámde lakótársam széttárta kezeit, mint szárnyalásra készülő szirti sas: Ekkora. Ekkor a sokat látott, nyugdíj felé tendáló függönykereskedelmi szakmunkatárs úgy érezhette, hogy pontosságát, precizitását egy életet az érzések felől megközelítő, függöny méretet hetykén kartávolsággal mérő fiatal fruska teheti feleslegessé, s feltette a fogós kérdést:

- A nyílás akkora, vagy az ablak szélessége?

A két, világnézetben merőben más szélsőséget képviselő elme ekkor percek alatt sütötte ki, hogy melyikük mire is gondol- mindezt az én legnagyobb örömömre és szórakozásomra tették. Egyszer csak jött a költői kérdés:

- Hol van a Gyurika? Nem kellene már itt lennie, te Gabika?- ezen a ponton nem értettük, kiről és kinek van szó, aztán előbújt a feltehetőleg eddig a pillanatig téli álmot alvó és Gabriellának keresztelt nőszemély, s köszönésünkre választ nem méltatva elrohant előttünk, s azt sem tudtuk meg, ki az a Gyurika és miért nem jön már. 

Mintha többé nem érdekelné Gyurika holléte, az igazi sales-es visszatért szerepébe, és ecsetelni kezdte a kemény anyagiakat:

- Ha tízezer körüli összegre gondoltak, akkor ebből az akkora ablakhoz hatésfélszer kettőegészöt kell, nézzük csak az árat, mennyi is lesz az...igen...nos az tizennégy ezer. De csak mutatóba' mondom, a másik, amiből nem  hatésfélszer, hanem hétszer kell háromegészöt, nos az már harminckettőezer (a három méter magas ablak és a 1,5 méter széles távolság esetén nem igazán értettük a számokat, mintegy, bevallom értékük irrelevánsan hatott).

Megcsodáltunk még pár függönyszemléltetőt, majd pedig a holnapi visszatéréssel és konkrét megígért méreteket rebesgetve mondtunk istenhozzádot Gabikának, Gyurikának és a vérbeli sales-esnek.

Most pedig csatlakozom az alattunk lakóhoz, persze csak egy gondolatbeli párhuzam erejéig: lefekszem, mert "szükségem van aludni!".