Új jövevény édesíti csütörtökig mindennapjainkat, ő pedig nem más, mint Artúr. Kedves piciny teste majd' kettétörik, miközben örömében farkát csóválja a friss ingerként szolgáló idegenek láttán, éles csaholása zene minden műkedvelő fülének. Szőrének fehér, ártatlan báját még az őszi, sáros Ferencvárosi miliő sem tudja tompítani.

A minap már rendszeressé vált, egészségügyi viháncolásunkat végeztük szerény hajlékunkban Artúr társaságában, mikor kopogtatnak. A mennyei ebtől zavaros viselkedésében egyik élettársam kívül hagyta a záron a kulcsot, s ezért figyelmeztetett egy, biztonságunkat szívét viselő szomszéd pár minket.

Artúr kapva kapván az alkalmon egyből vad explorációba kezdett az idegenek kapcsán. A páros hölgyebbiknek tűnő tagja fel is kapta egyből a kicsit. Miután mind a kutya, mind pedig szomszédunk kiörömködte magát s kellő dózisú oxitocinban részesült, a kutya visszatért a lakás berkeibe, s a bejárati ajtó becsukódott.

Ekkor másik lakótársam, ki bosszantó mértékű békességben él a világgal s annak mindenféle szövődményével, megszólalt: lepisilte a pólóját.