A szó nyelvtanilag nem hibás. Ezen sorok írója direkt sz-betűvel kezdte, á-val és j-vel pedig folytatta a szót. Ugyanis egy korai hétfői hat órás félhomályban egy éles hang szúrta szíven ez idő tájt még érzékeny lelkű hallórendszeremet: "Na nézz odá! Micsoda csiricsáré esernyőüüüjjje van válákinek! Há' jóó reggélt!" Ekkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen minden ihletszegény napomon (igen, bevallom, mindez emiatt tartott emeddig) elhaladok amellett a két, ironikus értelemben jólszituált hölgyemény mellett, akik a huszonnégyes villamos Nagyvárad téri lejárójánál kínálgatják a jobbnál jobb kelméket. Eddig, huszárosan bevallom, nem is figyeltem fel rájuk. Holott minden megtalálható náluk, ami éppen a szezonban fontos lehet az embernek: a bolondos nyári melegben hirtelen jövő eső ellen semmit sem segítő, apró esernyőcskéket kínáltak. Manapság pedig újabb termék van a porondon: "Pámutzoknittessééééék!" Valamint, ha az ember alternatív világnézettel szeretne gyarapodni (már pedig nagyon jól tudjuk, hogy elakadásaink megoldására a perspektívaváltás elengedhetetlen), akkor igenis töltsön el a rohanó világ dacára annyi időt az asszonyokkal, míg kideríti: van-e náluk csíkos szegélyű, susogós melegítő, vagy Gucci, ill. Golce&Dabbana (ne ugorja át a jólnevelt szemünk!!!) feliratú póló. Sosem tudhatjuk, ezek a kelmék milyen ihletet csalnak ki belőlünk. Terápiás értékűek, azt hiszem...