Balázs Béla sajátosan vallásos vidékére egy eléggé más típusú konvenciókkal rendelkező csoportosulás tette be a lábát: a hittérítők. Már a tavasz vége felé volt szerencsém egy hölggyel elbeszélgetni arról, hogy szükségesnek érzem-e, hogy könyvet adjon el nekem a vallásról. Balga eszemmel úgy véltem, ezen epizódja életemnek említésre sem méltó. De tévedtem.

Tegnap némi borocska után szaglásztam a kisboltban, amikor betévedt egy Idegen. Az eladó hölgy kolléganőjét kereste. A mindig mosolygós eladó arca komorrá vált, megmondta, hogy mivel most ő tenmaga a boltban tartózkodik, így valószínűleg kolléganője, váltótársa, nincs itt éppen.

Mikor az Idegen kilépett az ajtón, s én előteremtettem az ötszázast a hősiesen meglelt borra, újra mosolygósan mesélte el, hogy a Misszió magához szólítja Erikát (a neveket a történet szereplőinek érdekében megváltoztattuk-a szerk.): magánéleti problémái miatt egy esendő percében befogadóképessé vált a vallás felé.

Ezen sorok írója szerint nem gond az, ha a vallás talál meg minket. Azonban ha a vallással könyvek megvásárlása jár a Balázs Béla utcában, akkor a Misszió rossz utcában keresgél. Javasolni tudnám a Viola utca Üllői úthoz közeli részét, vagy stílszerűen az Angyal utcát. Hátha...