Ez a történet az előzőre hasonlít kísértetiesen, ezért kerül ide. A helyszín Hévíz-Zalaegerszeg vonalon a rendíthetetlen Zala Volán alvállalkozójának egyik nagy járműve. Ahol is félálomban arra lettem figyelmes, hogy egy szintén nagyvilágira dohányzott FÉRFI sápítozik a sofőrnek. I don't care, aludtam tovább. A következő emlékfoszlány, hogy egy nagy tomport érzek magam mellé szegődni az üléseknél, majd tömény nikotin-tüdőrák-kátrány szagok keveredését érzem. Mikor kinyitottam a szememet, először két barna, dolgosnak tűnő kéz, majd folytatásukban egy fekete alapon csillogó blézer látványa tárult elém. Mikor útitársam meglátta a szememfehérjét, izgalmas társalgásba kezdtünk, miközben ő, az idős ASSZONY, recsegő-ropogó hangokat adott ki magából.

-Ez a busz hunnad gyün?- kérdezte a számomra olyan megnyugtató zalai módon.

-Budapestről.

- TE ott dógozó'?

-Igen.

- (hatalmas mosoly és ováció tárult elém:)Jóóóóóóóvan egyelekmeeeeg! Okos legyé' meg óóvatos! Pest az zürös vááros.

-Igen, igen,- morzsoltam el hahotázásomat.

Az út többi része eltelt némi halálhörgések, hurutoldások és köhhintések közepette. Mikor azonban leszálltunk volna, hirtelen formálissá vált tegeződős viszonyunk:

-Juóóó pineééést magának! Pusziloooom!- köszöntött, mint legjobb barátnőjét.

-Viszont látásra.- hangzott válaszom

Emberek, az outgroup szeret engem :D