Legújabb szokásom a napfényes kilencker berkein belül az erkélyről való bámészkodás. Az első emelet pátyolgató öléből ugyanis sokminden olyasmire is fény derül, amit a földszint elrejt. Ilyenek például a sarki bokrosban énekelő barna hajú fiúcskák, nevezzük őket Dzsínónak és Dzsokinak. 

Egy fontos megállapításom megszületése is ehhez a stratégiai ponthoz köthető: a környékbeli gyerekek megtévesztésig hasonlítanak a korukbéli gyerekekhez, szóhasználatuk azonban mutatja, hogy már felnőtt, érett, komoly felnőttek ők legbelül. Bizonyítékom a következő szituáció: egy kerekded kislányszerűség, nevezzük Roxánának, egy baseball sapkás, kb 3évesnek tűnő kis úriember, fedőnevén Béci, s egy ugyancsak koravén másik leányzó, aka Dzsenifer párbeszédében ilyenek hallatszanak az emeletünk felé "Abból a drogos g;ciből elegem van, bazzeg, hát tisztára idegbe tesz az engem téé"

Én ennyi idősen nem vágtam ennyire a felnőttek algebráját......