Kata barátném hívta fel eme nemes cikkre a figyelmemet:

http://www.origo.hu/kotvefuzve/blog/20110712-irok-furdonadragban-moricz-zsigmond-kosztolanyi-dezso-karinthy-frigyes-babits-mihaly.html

bélánk alul eléggé sportos testű...

hja, és a szomszédban, a kocsma fölötti lkaásban lakó kisfiú neve: Rikárdó.

ezt csak úgy mellékesen...XD

 Három szatyornyi értékes és jó falattal küzdöttem magamat végig a déli hőséget számomra koncentráló Mester utcán. Egyszer csak kilép az ingatlanközvetítő irodából egy jólesően telt hölgy, s nyájasan megszólít:

- Na szijja csajsziiii! Parfüm nem érdekel? Most hozta a csaj!- kezdte, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

-Nem kössz.

Így zajlott rövid dialógusunk...

Ami a hihetetlen, hogy még mikor megszólított, azt hittem, hogy nem is felém intézi kérdését. Majd mikor elhangzott amaz, azt kezdtem elképzelni, hogy igen, én ismerem a "csajszit"...félelmetesen naiv marketinganyag-célpont volnék?!

 két kisfiú szimbolikus, s mintha-játékot játszik:

-Fuss Ricsi!

- Nem, Ármándó, tudják, hogy tudom...

ahh, s egyszer ők is felnőnek...az idő szalad :D

 A minap a huszonnégyes villamos varázsától elalélva ecsetelte egy alkohol által NEM befolyásolt úriember a jármű népének az alábbiakat:

- Hogy kell lehuzni eszt a sz@rt? (az esernyőjére gondolt) Nem tudod? Akkor összetöröm!- s azzal a lendülettel belevágta az esernyő hegyét a villamos járófelszínébe. Mikor pediglen nem váltotta ki az elvárt indulatot a sorstársaknak, így szólt:

- Akkor bemegyek és beleállítom a Tetkós Ricsi fejébe. Beleszúrom a szívébe!!!

Kedves Tetoválós Richárd Úr, ha még él, ez úton üzenem, hogy meneküljön!

 ez szólt reggel:

https://www.youtube.com/watch?v=p1yvcsrK6ds&feature=related

A bb-ba is elért a mém XD

 Természetesen Ferencvárosba is beköszöntött a nyár. A Haller utca betonja a minap már vadul visszaböfögte a befogadott hőt, nem kis kellemetlenséget okozva ezzel a rajta elhaladóknak. 

Miközben délután hazafele slattyogtam szűkölve a forróságban, egy mondat ütötte meg a fülemet:

- Hát rövidnadrágot kell vennem mert összeéééjr a combom!

A mindenki által jól ismert, hosszúszoknyás designt készült lecserélni egy hölgy. a Testes fajta. Hát igen....az alkalmazkodás nagy kérdései....megjöttek...hello nyár

 Ez a történet az előzőre hasonlít kísértetiesen, ezért kerül ide. A helyszín Hévíz-Zalaegerszeg vonalon a rendíthetetlen Zala Volán alvállalkozójának egyik nagy járműve. Ahol is félálomban arra lettem figyelmes, hogy egy szintén nagyvilágira dohányzott FÉRFI sápítozik a sofőrnek. I don't care, aludtam tovább. A következő emlékfoszlány, hogy egy nagy tomport érzek magam mellé szegődni az üléseknél, majd tömény nikotin-tüdőrák-kátrány szagok keveredését érzem. Mikor kinyitottam a szememet, először két barna, dolgosnak tűnő kéz, majd folytatásukban egy fekete alapon csillogó blézer látványa tárult elém. Mikor útitársam meglátta a szememfehérjét, izgalmas társalgásba kezdtünk, miközben ő, az idős ASSZONY, recsegő-ropogó hangokat adott ki magából.

-Ez a busz hunnad gyün?- kérdezte a számomra olyan megnyugtató zalai módon.

-Budapestről.

- TE ott dógozó'?

-Igen.

- (hatalmas mosoly és ováció tárult elém:)Jóóóóóóóvan egyelekmeeeeg! Okos legyé' meg óóvatos! Pest az zürös vááros.

-Igen, igen,- morzsoltam el hahotázásomat.

Az út többi része eltelt némi halálhörgések, hurutoldások és köhhintések közepette. Mikor azonban leszálltunk volna, hirtelen formálissá vált tegeződős viszonyunk:

-Juóóó pineééést magának! Pusziloooom!- köszöntött, mint legjobb barátnőjét.

-Viszont látásra.- hangzott válaszom

Emberek, az outgroup szeret engem :D

 Ma este, olyan féltizenegy tájékán elképesztő lelkesedéssel vártam a huszonnégyes villamos eljövetelét kedvenc megállónkba. Nagy dilemmát okozott a levegő hőmérséklete, így elkeseredett küzdelmet vívtam a kedvenc műbőr dzsekimmel, ami hol fent volt rajtam, hol pedig karomban pihent.

Egy hatvanas hölgy- nagymamám generációja- pirosfekete csíkos pizsamanadrágban, SZTK papucsban, s szürke-sötétszürke színekben pompázó felsőben közeledett felém. Nagyvilágiasan méllyé dohányzott hangján szólalt meg összefogott fekete-ősz hajfürtjei kerezetésében:

-Hűvös van. Tegnap éjjel is nagyon hideg volt.

- Hát igen.- vallottam be egyetértően.

Történetesen igazat mondtam, hiszen előző este volt szerencsém újdonsült forrónadrágomban és papucsban végigcidrizni a Ferencvárosi Önkormányzat lakásai előtti, vajmi kevés melegséget visszasugárzó járdát, félelmet nem ismerve, éjjel kettőkor, akár a Bátor Lovacska.

A hölgy iránt pedig elképesztő csodálatom, hiszen alternatív divatikonként nagymamám-korúan rója az izgalmakkal kecsegtető ferencvárosi éjszakát. Kedves említett felmenőm például ilyet mostanában nem tett....és nem is fog.

 Kedves lakótársaim egyike az elembertelenítő humán tudományok egyikét tanulja a legfelsőbb szinteken. Olyannyira, hogy már reggel, öntudatára ébredéskor is ezzel indul a verőfény. Mikor ablakunkba a következő mondat kúszik fel: "Marikaaaaaa, a járdán nézzé' szééééjt!", kedves Lakótársam a következőt jegyezte félálomban: "nézz oda, végre működne a természetes szelekció, de ez a társas összetartás, csoportszellem mindent legyőz..."

Én félálomban csak a kávéra gondolok, nem vagyok képes összetett mondatokat elhangoztatni a szájamon...

 Gondoltam, kreálok egy olyan posztot, ahova folyamatosan jegyezni fogom az alábbiakat:

- az olyan szövegeket, amik felhallatszanak az ablakunkig, s be is kúsznak rajta, s önmagukban is eleget mondanak "a kevesebb több" alapon.

Íme:

- gyere mán' b@szdmeg!

- Máricsúúúúúúj! hovaméjjsz?

-mivan Béci?

-semmi...

-akkor gyere

Másodszorra halad el alattunk egy autó, ami Kökény Attila zenéjét ontja fel az első emeleti ablakba bele...

kedves lakótársaim a minap egyik REGGEL pedig erre ébredtek:

"Én nem feküdtem le a Tacskóóvalll!...Éjnnn nem sz@ptam le a Tacskót, nem éééértedd?!...Amikor összejöttem a Tácskóúvval..."

-Fogd mán be a szááájjadat! Na befogtad?!

éles füllel kell járnom a misszió teljesítése érdekében...

 Ma egy nem mindennapi esemény történt kedvenc utcánkban: parkolóőr járt benne. Ez pedig akkora kavarodást okozott, hogy csak na. A telepátia jelentősége felértékelődik az embert próbáló szituációkban életünk folyamán, ma is ezt láttam: minden épületből átlagban három ember szaladt ki a következő indokkal: "Neharaguggyá hát mán csak ötpercet maradok na!" Erre a hatalmas ember csak legyintett mosolyogva: "az jó lesz"

 A "Balázs Béla utca" villamosmegálló másik oldalán található egy lakópark, ami új, kis világként virít a ferencvárosi megszokott szféra középpontjában, akár egy ékszerdoboz. A domb tetején térkövekkel tarkított ösvényeken érünk oda az ötvenes deli legények által képviselt portaszolgálat ajtajához, ahonnan az urak az összes épületben lakó kedves itt élők igaz álmát őrzik.

Ha belépünk az udvarra, láthatjuk, hogy a mesterséges varázskert arborétumban fellelhető egzotikus növényei között boldog kis gyeptéglás területek húzódnak 2m2-es blokkokban: ez a földszinti lakók udvara. Amit mindenki úgy használhat, ahogyan csak szeretne.

A földszinti lakók egyike egy kedves teltkarcsú úriember, nevezzük Sanyinak. Rendkívül nyitott személyiségről tesz tanúbizonyságot nap mint nap, hiszen tárva nyitva hagyott "erkélyajtaja" szeretettel fogadja a kíváncsi bámészkodó tekinteteket. Sőt, aki veszi a fáradtságot, és fordít kicsi figyelmet Egyedülálló Sándor mindennapjaira, akkor hallhatja, ahogyan a viva tv muzsikáját szoprán hangon tudatja a világgal, vagy éppen sárga szúnyoghálóból eszkábált maszek paraván mögött napozik szuverén saját udvarocskáján...

Láthatjuk, hogy a Balázs Béla-féle varázslatot csak egy villamosmegálló és egy kereszteződés választja el a luxusbörtönbe zárt értelmiségiek legtermészetesebb szabadidő-eltöltési szokásaitól...;) kinek ki...:D

 Legújabb szokásom a napfényes kilencker berkein belül az erkélyről való bámészkodás. Az első emelet pátyolgató öléből ugyanis sokminden olyasmire is fény derül, amit a földszint elrejt. Ilyenek például a sarki bokrosban énekelő barna hajú fiúcskák, nevezzük őket Dzsínónak és Dzsokinak. 

Egy fontos megállapításom megszületése is ehhez a stratégiai ponthoz köthető: a környékbeli gyerekek megtévesztésig hasonlítanak a korukbéli gyerekekhez, szóhasználatuk azonban mutatja, hogy már felnőtt, érett, komoly felnőttek ők legbelül. Bizonyítékom a következő szituáció: egy kerekded kislányszerűség, nevezzük Roxánának, egy baseball sapkás, kb 3évesnek tűnő kis úriember, fedőnevén Béci, s egy ugyancsak koravén másik leányzó, aka Dzsenifer párbeszédében ilyenek hallatszanak az emeletünk felé "Abból a drogos g;ciből elegem van, bazzeg, hát tisztára idegbe tesz az engem téé"

Én ennyi idősen nem vágtam ennyire a felnőttek algebráját......

 A fenti fogalom arra a jelenségkörre vonatkozik, amikor laikusként valakinek a lelkiállapotát magyarázni próbáljuk. Délelőtt hazafelé a Haller utcán (elfáradván a Mester utcai műmárket polcain csirkemell után történő kutakodásban) egyszer csak erre lettem figyelmes:

- Hát éééénj asztááán őőtet még illyennek nem láttam. De soha téé!

Éppen a család egyik fontos tagjának viselkedésére találgattak a környéken lakó asszonyok. Tudhat valamit az illető, hogyha négy asszony a Haller szélrózsájának minden irányából egyenest az utcára szalad a szombati disznóbélperkelt főzése mellől, hogy találgathassanak...

 Mikor reggel hazaértem, az aszfaltfeltúrást a sima úttesttől elkülönítő léceket nem tették még a helyükre "a fiúk". Ehelyett a járda és a földtúrás között, inkább a járdán fekve várták a sorsukat a fadarabok. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Schumacher női kiadása, 90 és a halál között, járókerettel a teste előtt törekszik általvetni testét a földtúráson és a léceken, hogy a járdára juthasson (gyalogátkelő erre ugyanis csak egy utcával fejjebb a kivételesebbeknek adatott meg:P). NE csináljátok utána :O

 A "fiúk" a ház előtt számomra komikus munkaritmusban dolgoznak. Már messziről kiszúrják a nőket a ritmikus ásó gyakorlatok közepette, s csoportos predikciókat tesznek, hogy "Te, ez erre jön! Neeeeem biztonsnemittlakik." További találgatásra ad okot, ha az ember átlépi a Telepy és a Balázs Béla sarkát. Onnantól egyre fokozódik az ásás ritmusa, ahogyan egyre jobban azon izgulnak, befordul-e valamerre a hölgy. Ha pedig NEM, akkor jön a visszacsapási reakció (a szakma sznobul reboundnak hívja): a munka megáll, ásók kézből ki...megkezdik az előttük elhaladó hölgyemény fenekének vizslatását. Ha pedig már vészesen közel értünk a lakóépületünk ajtajához, akkor újra felcsengenek az ásók adta örömhangok a talaj és a lapát duettjében, s minden visszaáll a ciklus elejére, jön az újabb huszonnégyes, magával hozván az újabb női tomporokat.

 Tudtátok?! a G$$gle a barátom! XD

 Itt lakik, utcája keresztbe vágja a BB-t! ;)

https://www.youtube.com/watch?v=KESydss1oLA

 A huszonnégyes villamos nagyvárad téri megállója szintén egy gyöngyszem azok számára, akik hozzám hasonlóan betegesen imádják a hétköznapok hőseit. Egy kedves tavaszi napon új jövevény borította fel a kommunikációs mintázatot: egy muzsikus. Már nem emlékszem, hogy milyen hangszeren csillogott, de a füredi anna bál muzsikáját énekelte. Erre a féltékeny tősgyökeres aluljáróbútor ennyit fűzött csak a performanszhoz: "A klasszikus k÷rvaanyáád!!"...ő azt hitte...de mi tudjuk, hogy ez nem az a kategória...

Másik kedvencem a megállóban kolduló úriember. Nagyon termékeny módon mindig ugyanazzal a szöveggel jön oda hozzám: "Szianeharagudj huszforintomvanittéleklent..."stb. legelőször, miután húsz forinthoz juttattam, megdícsérte a szememet. Így zajlott a dialógus:

- Nagyonszép szemed van! Az enyém is szép. Bár én fogatlan vagyok!

-Köszönöm. Egyszer én is szeretnék fogatlan lenni (a hosszú életre próbáltam célozni. fő a pozitív kommunikáció. de elfehéredett szeszarcot kaptam válaszul...)

-Hát nem kívánom neked, hogy a te fogadat is kiverjék...

 Egyik lakótársam különösen kivívja a környék tetszését. A Lurdy Ház vonzáskörzetében bőrövet és Gilette pengét áruló környékbeliek a minap is agyondícsérték, miközben "csak leugrottunk a közértbe": "Jaaaaaj szépségeeeeem gyönyörűűűűm KISCSIRKÉÉÉÉM!!!!"...hát...szekszivagynem

Ám a Haller utcai népek már státusszorongásuknak is hangot adtak egy útszéli brainstorming közben, mialatt mi elhaladtunk előttük a szolárium felé tartva: "Á...odamehetnék de kitudja kinek a nője ez...nem tudom én, kivel van" 

 Mindig megmelengeti a szívemet, amikor egy harmonikus anya-gyermek diád kerül ilyen ingerek kapcsán deprivált jómagam elé. Emiatt már jóféle katarzisra készülvén figyeltem Nagycsaládosnét, Márkót a kisfiát, s a többi gyermeket a huszonnégyesen hazafelé. Mikor kiderült, hogy Márkó hasa fáj, édesanyja számomra eddig ismeretlen gyógymódot ajánlott a szenvedő gyermeknek: "Itt van, egyél Fornettit, nem fog fájni utánna"...nah, aki merész, csinálja utánuk ;) székrekedésre nekem mindig kiváló...

 Egy utcabéli hölggyel a Nagyvárad téri aluljáróból a felszínre tartottunk. A lépcső felénél konstatáltuk, hogy a villamos éppen az orrunk előtt robog tova. A hölgy, felérvén a megállóba, ledobta kezéből a csirkenyakkal teli nejlonzacskót, s így kiáltott a jármű után: "Háát a rááák fejeljen belíííd te szemííít" Érzelem fókuszú megküzdés.

 Talán a Candida-diéta melléktermékeként egy eléggé morbid imaginációba bonyolódtunk kedves lakótársaimmal: Mi lenne, ha gyermeket várnék, akit velük osztanék meg itt, családias jellegű kicsiny albérletünkben. Az utcát magába szívja a gyermek, az fix:D

- Az amerikai konyhás nappali nagy előnye, hogy elférne benne egy kiságy. A 0,5x0,5 alapterületű asztalunk helyére beállítható tán egy pelenkázó is, amin, egy ember (a felén, mert a másik felén ugye pelenkázás zajlana!!!) kényelmesen, lassú tempóban is megétkezhet.

- Eddig, míg főbérlőnk lakott a lakásban, háziállatukat, a nagyra hízlalt Drazsé névre hallgató nyulat kitették a náddal elfedett erkélyre, hogy szaladgálhasson. Mindenkinek a fantáziájára van bízva, miért hívják drazsénak...Ha gyermekemet kint sétáltatnám/mászatnám az erélyen, tiszteletből az erkély előző lakójának emlékére X-Y Drazsénak keresztelnénk. 

- A főbérlőnk által lezárt kisszobát irányításunk alá vennénk, hogy az legyen "A babaszoba". Tuti, hogy felkeltené Tvrtko érdeklődését, a Napló stábja gyűjtene nekünk, hogy az Új Széchenyi Tervet kispórolva lehessen egy utcabéli leányanyákat segítő kisszoba a lakásban...

- Talán még ki is ülnék a ház elé "pénzt keresni", kihasználván az újszülöttek fogóreflexét...elkapná a százasokat, amit a minket sajnáló utcanépe a napi büdzséből keservesen elkülönítene számunkra.

- Előbb ismerné a kincsen Fluort, mint Liszt Ferenc dallamait...itt ugyanis ez a módi...

- Sportpszichológusoknak megfelelő kihívást biztosító csiszolatlan gyémánt lehetne később belőle: a Balázs Béla utca göröngyein megerősödött bokákkal sikeres gátfutó lehetne belőle...gyakorolhatna azzal, hogy átugorja a kézi autómosó előtti parkolást megakadályozó betontömböket.

!!! Természetesen ez mind CSAK IRONIKUS ELKÉPZELÉS, ilyet nem fogunk tenni...csak vicc, relax !!!

 Alternatív nevelési stílus zajlik ebben az utcában: Anya gyermekének: "Ferikeeeee! Ferikeeeee! Ferikeak$rvaanyádaaat!" 

 Először is megosztanám mindenkivel, amit már sokan hallomásból (ha nem is a látványból) ismernek: HOL is lakom én?

A Balázs Béla utca Haller utcai végében lakozik egy takaros új építésű épület. Kontrasztba száll a környezettel, hiszen a szembeni autómosó fényei éjjel is sejtelmesen kirajzolódnak a konyha páraelszívójának inox felületén (az amerikai konyhás nappali fricskáinak egyike ;)). Az autómosó mellett egy kisbolt várja szeretettel a reggel felszerelkezni, este pedig leszerelni vágyó magyar munkáslegényeket, illetve a kicsit vígadni vágyó hajléktalanokat a környéki grundról.

A Sobieski utca sarkán egy Vegyesbolt néven funkcionáló kocsma előtt álldogál a munkára váró utca népe, ebéd,-és kávészünet kivételével mindig. Ugyanitt, ugyanabban az épületben egy Kocsma névre hallgató kocsma is van, ahonnan day by day komoly erkölcsi viták hallatszanak: "Józsi, megmondtam, hogy te ide többet be nem teszed a lábodat b$szdmeg!"

A kép árnyalása érdekében ablakunk alatt éppen a közművek feltúrását végzik támaszkodásban és női bájak gusztálásában harsány deli leventék.